Vasárnap délután vonattal érkeztem Cambridge-be. 

 A szobám elfoglalása után mindjárt megkerestem a magyar csoporttársamat, Anitát, akivel aznap már több emailt is váltottunk. Gyorsan összebarátkoztunk, az esti nyitó vacsorára is együtt mentünk. Az ott létünk alatt csak ezen az egy este voltunk a BELL képzőközpontjában, mert a tanfolyamunk a bentlakásos Homerton College-ban zajlott.

Mivel összesen 4 földrész 23 országából jöttünk mintegy 70-en  a Bell 6 különböző kurzusára, a köszöntés során izgatottan figyeltük, hogy ki melyik országból érkezett. Meglepődtem, hogy kis hazánkból hatan is voltunk a táborban. Legtöbben, 11-en a délkelet -ázsiai Mianmarból érkeztek. A főigazgató nagyon figyelte, hogy melyik asztaloknál állnak fel magyar résztvevők. A köszöntője után hamarosan megtudtam ennek az okát is: odaült az asztalunkhoz, velem szemben és nagy meglepetésemre üdvözölt - magyarul. Megtudtam, hogy a felesége erdélyi magyar.

Már az első este kiderült, hogy körülöttem szinte mindenki angoltanár vagy angol anyanyelvű, csak mintegy öten-hatan vagyunk az egész Campusban, akik nem beszélünk felsőfokú szinten, folyékonyan angolul.  Ez a tény egy kissé elbátortalanított, de azért a többiek felé mutatott érdeklődéssel igyekeztem legyőzni a nyelvi nehézségeket.